I. A HONFOGLALÁS KÖRÜLMÉNYEI
Hivatalos történelemírásunk szerint a honfoglalás csak egy kényszercselekvés
volt, mivel a kazár birodalomhoz tartozó Magyarok egy besenyő támadás miatt
menekültek a Kárpát-medencébe, ahol egyéb, már előttük betelepült népeket
találtak. E hamis és torz nézetet a független magyar tudományos történészet
megcáfolta: képtelenség lett volna egy többszázezres néptömeget rendben és
épségben áttelepíteni ha egy súlyos vereség után menekülni kellett volna. A
honfoglalás egy sok előkészülettel és magas szervezőképességgel sikeresen
lebonyolított hatalmas méretű katonai és népmozgósítási teljesítmény. A
honfoglalás lezáró cselekedete volt az Ópusztaszeri államalapító országgyűlés,
ahol a Vérszerződéssel megalakult magyar nemzet a Kárpát-medencébe előzőleg
betelepült rokonnépekkel egyesülve létre hozta a magyar államot.
II. A MAGYARSÁG SZÁRMAZÁSA, ŐSTÖRTÉNETE, ÉS ŐSMŰVELTSÉGE
Az 1848-49-es szabadságharcunk leverését követően a Habsburg uralom igyekezett
az akkor nemrég kitalált ún. �finnugor�
származási elmélettel kicserélni az addig fennálló hagyományos szittya-hun
eredettudatot, hogy a Magyarságot egy kezdetleges műveletlen ázsiai �barbár�
népként tüntesse fel, és hogy ezzel igazolja a Magyarok fölötti uralkodását.
Azóta világszerte elterjedt e hamis származási elmélet amelyhez a hivatalos
történelemírásunk is ragaszkodik, de a független magyar tudományos történészet
e hamis elméletet is megcáfolta: a legújabb kutatások bebizonyították a
többezeréves szumír-szittya-hun-avar-magyar turáni folytonosságot és
azonosságot, valamint a Magyarság kárpát-medence-beli őshonosságát.
A Turáni rokonnépeink:
A történelem folyamán sokszor törtek be idegenek a turáni
népek földjeire: szemiták, perzsák, görögök, rómaiak, kínaiak, germánok és
szlávok. Számos esetben az őshonos turáni népeket irtották, kitelepítették,
gyarmatosították, és erőszakkal beolvasztották. Az idegen megszállók és uralmak
nem csak népességi és műveltségi vesztességeket, hanem súlyos gazdasági és
környezeti károkat is okoztak a turáni földeken: az oroszok és a kínaiak
nemcsak a turáni népeket pusztítják, hanem földjeiket is. A kommunistának
nevezett rendszerek rendkivül súlyos politikai, gazdasági, környezeti,
társadalmi, és erkölcsi gondokat hagytak hátra, és ezekkel kell a turáni népeknek
megküzdeniük, nemzeti öntudatukért, természeti környezetük megóvásáért és
önrendelkezésükért.
A történelmi és földrajzi Turán elnevezés a Kaspi tengertől keletre fekvő
területre vonatkozik. Régészeti kutatások felfedezték, hogy e területen egy magas
fokú mezopotámiai szumír eredetű műveltség alakult ki az ókorban (Sz. P.
Tolsztov: Az ősi Chorezm). A XIX. század óta külföldi és magyar nyelvészek
bebizonyították, hogy a szumír nyelv a turáni nyelvek családjába tartozik (Érdy
Miklós: A sumír, ural-altaji, magyar rokonság), és hogy a magyar nyelv áll a
legközelebb a szumírhoz (Gosztony Kálmán: Összehasonlító szumér nyelvtan). Ezt
tovább megerősítik a régészeti és embertani kutatások amelyek kimutatták, hogy
évezredekkel ezelőtt az ókori közel keleti szumír és szumír-rokon népek
begyarmatosították a Földközi tenger térségét, a Kárpátmedencét, és közép
Eurázsiát (Götz László: Keleten kél a nap). A turáni (ural-altáji) népek ezen
ókori szumír-rokon telepesek műveltségének örökösei és legalább részben leszármazottai.
E turáni népek az emberi műveltség megalkotói és sok más eurázsiai nép
történelmi kialakulásában, műveltségi és nyelvi fejlődésében meghatározó
tényezőként szerepeltek.
A Magyarság tehát egy ősi és magas műveltséggel rendelkező nép amely a Kárpát-medence
őslakosságát alkotja. A Magyarság több ezer év alatt alakult ki a
Kárpát-medencében egymást követő hullámokban érkező turáni népek
egybeolvadásából. A magyar nemzet a hatalmas hun és avar népeknek és
birodalmaknak örököse. Atilla volt a turáni népek nagy felszabadítója,
megvédője, és egyesítője. Atilla meggyilkolása után az Avarok állították vissza
a Hun Birodalmat. Az Avarok birodalmát pedig Árpád Magyarjai állították helyre,
a folytonos nyugati támadásokkal szemben. E történelmi példák azt mutatják,
hogy a Kárpát-medencében letelepedett hun-magyar népek egységét és
függetlenségét csak a Keletről segítségükre érkezett turáni testvérnépek tudták
megvédeni az európai hatalmak terjeszkedése ellen. Bulcsú és Lehel a
honfoglalás kori Európa ellen végrehajtott büntető és védekező hadjáratok
legnagyobb hadvezérei voltak, Koppány volt a jogos hatalomöröklő aki az igazi
magyar érdekeket képviselte a magyarellenes idegen befolyások és beavatkozások
ellen, és Tonuzoba besenyő testvérünk inkább a halált vállalta minthogy
felcserélje hun-magyar őshitünket az erőszakosan terjesztett idegen vallásért.
Ezer éve elszakították a kárpát-medencei Magyarságot a turáni testvérnépeitől
és ezek ellen fordították. A Magyarság utat tévesztett amikor a nyugati
"civilizáció"-hoz csatolták. Az ezer éve követett nyugati szellemi és
politikai irányzat rendkívül károsnak bizonyult a Magyarság számára és a mai
válságos helyzetébe vezette. A Magyarság kényszeríttet Európába illeszkedése,
és a turáni testvérnépeitől való elszakítása, valamint ezek ellen fordítása a
Magyarság leigázását, szétdarabolását, elnyomorítását és pusztítását
eredményezte. A Magyarságot a pusztulás fenyegeti ha tovább ragaszkodik a
hanyatló nyugati "civilizáció"-hoz, éppen amikor a keleti turáni
testvérnépek hatalma növekszik. Ezekből az következik, hogy a Magyarság
egységét és független fennmaradását az őseredetig visszanyúló nemzeti öntudatra
és a turáni népek összetartására kell újra megalapozni.
A Magyarok nem azért jöttek a Kárpát-medencébe, hogy a Nyugatnak meghódoljanak,
hanem azért, hogy a hun és avar birodalmakat helyreállítsák, és hogy az Atilla
által létrehozott turáni népek egységét visszaállítsák. A Magyarságnak e turáni
irányzatot kell folytatnia hogy fennmaradását biztosítsa. Itt az ideje hogy a
veszélyes helyzetben álló Magyarság több száz milliós turáni testvérnépei felé
visszaforduljon. A turáni népek rokonságának és közös érdekeinek tudata már
régóta létezik. A volt kommunista tömb állandó válságai és bizonytalanságai
alkalmassá és szükségessé teszik a turáni népek közötti szorosabb politikai,
gazdasági, és műveltségi kapcsolatok létrehozását.
A turáni irányzat nem azt jelenti hogy a Magyaroknak el kell fordulni Európától
és hogy el kell szigetelni magukat a szomszéd népektől. Az utóbbiak
tulajdonképpen részben turáni származásúak, vagyis turáni népekkel keveredtek
(Padányi Viktor: Dentumagyaria), csak idegen hatalmak befolyásai őket a
Magyarok ellen fordították. A Magyarságnak e népeket vissza kell nyernie a
turáni eszme alapján. A "nacionalizmus" a népeket egymás ellen
uszítja a felületes különbségek mesterséges hangsúlyozásával. A turáni eszme
nem egy hamis és gyűlöletet szító fajelmélet mint a finnugor, pánszláv,
dáko-román, árja, stb. elméletek. A turáni eszme a különböző népek közös gyökereinek
kimutatásával lenne alkalmas az ellentétek megoldására. Tudományosan
bebizonyított tény, hogy az Ősturánok az emberiség műveltségének az alkotói. A
turáni eszme ennek a műveltség megóvásán és gyarapításán keresztül a népek
közötti egyetértésre és kibékülésre törekszik, faji, politikai, és vallási
elfogultságtól mentesen.
Nem volna szerencsés ha Magyarország a nyugatra fektetné a hangsúlyt nemzetközi
kapcsolataiban. Gazdasági, biztonsági, és műveltségi szempontokból előnyösebb
lenne egy többoldalu, kiegyensúlyozottabb külpolitikai irányzat. Ebben fontos
szerepet töltene be a Magyarság keleti rokonnépeivel való kapcsolatok
kifejlesztése és megerősítése. E népek nagy létszámban, hatalmas és természeti
kincsekben gazdag területeken élnek, pl. a török-mongol népek, vagy erős és
gazdaságilag fejlett országok, pl. Japán.
A turáni eszme tehát korszerű folytatása ősi nemzeti küldetéstudatunknak:
Atilla Hun Birodalmának jogos örököseiként foglaltuk vissza ősi földünket
azért, hogy ősi nagy népünk hatalmas birodalmát visszaállítsuk. E turáni
irányzat a turáni népek jogos érdekeinek és a magyar nemzeti érdekek mindenek
fölötti és feltétlen érvényesítésére törekszik, nemzeti egységünk,
függetlenségünk, biztonságunk, műveltségünk és öntudatunk megóvására:
- a tudományosan bebizonyított, több ezer éves szumír-szittya-hun-avar-magyar
folytonosság és azonosság, valamint kárpát-medencei őshonosságunk általános
elismertetéséért,
- a hamis, idegen és magyarellenes érdekeket képviselő, �hivatalos�
finnugor származási elmélet, valamint a Vajkot (Szent Istvánt)
államalapítóként beállító történelemszemlélet felszámolásáért,
- nyelvünk tisztaságának megőrzéséért, valamint ősvallásunk és ősi rovásírásunk
helyreállításáért,
- az erkölcstelen, lélek-, társadalom-, nemzet-, és környezetromboló, anyagias
és önző nyugati kapitalista fogyasztó embertelen rendszer megsemmisítéséért,
- a hagyományos nemzeti értékeket ápoló, erkölcsös, fegyelmezett, szorgalmas,
család-, nemzet-, és országépítő, egészséges társadalom létrehozásáért, a
rendet és közbiztonságot megteremtő nemzeti állam keretein belül,
- a turáni népek felszabadulásáért mindenféle idegen fennhatóságtól,
gyarmatosítástól, vallástól, és befolyástól, és a teljes államigazgatási
(politikai), gazdasági és műveltségi önrendelkezésükért,
- és a turáni népek államszövetségben való újraegyesítéséért.
III. A HUN-AVAR-MAGYAR AZONOSSÁG ÉS FOLYTONOSSÁG
A hun-avar-magyar azonosságnak és folytonosságnak számos
bizonyítéka van:
A hun-magyar mondák utalnak erre, a csodaszarvas mondában
említett Hunor és Magor testvérekkel, de a többi monda is (Isten kardja, a
Hadak útja, Emese álma) közös hun-magyar eredetre és hagyományokra utal. Az
Emese álma mondában szereplő turul szintén közös hun-magyar jelkép, és ez a
monda arra is utal, hogy Árpád apja, Álmos, Atillátol származik, de más
források is emlékeznek az Árpádház Atillátol való származására (Dümmerth Dezső:
Az Árpádok Nyomában).
A Kaukázus hegységtől és a Fekete Tengertől északra fekvő
őshazájukban élő magyar törzsszövetség ősei a Hunok és az Avarok birodalmai
keretében éltek, úgy mint később az ún. �onogur-bolgár�
törzsszövetség, vagy a Kazár birodalom hun-utód államaiban. Ez azt jelenti,
hogy évszázadokon át a Magyarok szerves részét alkották a Hunok és az Avarok
államszervezetének, gazdasági és műveltségi életének. A hun-magyar mondák közös
eredet-hagyománya innen származhatott.